Nélküled.
Ránézel, és nem is gondolnád, hogy tönkrement a lelke. Ránézel, és azt hiszed, vele biztos minden rendbe. Ránézel és nem látszik, hogy a könnyeit fogja. S ha nem néz rá majd senki sem, csendben kizokogja. Ránézel és visszanéz a világ nyugalmával. Miközben harcol legbelül, a múlttal, és a mával. Ránézel, szemében magány, és a végtelen semmi. Ránéznek, és látják őt, de mégse látja senki.
Ránézel, és nem is gondolnád, hogy tönkrement a lelke. Ránézel, és azt hiszed, vele biztos minden rendbe. Ránézel és nem látszik, hogy a könnyeit fogja. S ha nem néz rá majd senki sem, csendben kizokogja. Ránézel és visszanéz a világ nyugalmával. Miközben harcol legbelül, a múlttal, és a mával. Ránézel, szemében magány, és a végtelen semmi. Ránéznek, és látják őt, de mégse látja senki.